Giro d'Italia - 2012 - Gyömrő Kerékpáros Szakosztály

hírek

 

 

2012.06.02 - Giro d'Italia

 

Mielőtt bárki beleélné magát, nem a Giant Gyömrő nem vett részt a Giro-n, arról van szó, hogy a csapatból páran, név szerint Kiss Jenő és lánya, Gönczy Gergő valamint Igaz Attila autóba pattantak és meg sem álltak Olaszországig. A továbbiakban Gönczy Gergő élménybeszámolóját olvashatjátok, illetve a cikk végén van egy videó és egy képgaléria is az emlékezetes kirándulásról.



Gönczy Gergő beszámolója

Pénteken 7:15-kor elindultunk Olaszországba, Val di Sole-ba Kis Jenővel, lányával Eszterrel és Igaz Attilával. Hosszú útnak néztünk elébe, 11 órát mentünk ha nem számítjuk a pihenőket. Ausztriától kezdve végig gyönyörködtünk az Alpok hegyeiben, közben néztem, hogy szinte mindre vezet út, szenvedés volt nézni a hegyeket így, hogy nem mehetek fel rájuk. Olaszországban mikor már Val di Sole közelében voltunk átmentünk egy hegyen ami még nem is volt olyan magas, de már ezen is csak ámultunk, hogy milyen kilátás van, és azon, hogy milyen utak vezetnek fel ide, emiatt majdnem volt egy koccanás is, mert erre felé időnként egy sávos lesz az út és beláthatatlan kanyarok vannak benne. A hegy után lefelé jövet kicsit eltévedtünk és akkor átterveztük a dolgokat és inkább egy másik kempingbe mentünk aludni. Oda felé menet átmentünk Caldes-en is ahonnan másnap indult a verseny, már Caldes előtt előzgettek minket a csapatok autói, először az Androni majd az Euskatel, Astana, Vacansoleil, Radioshack és a verseny stábjának az autói. Caldesben megláttuk a Liquigas buszát úgyhogy gyorsan meg kellett állni körül fotózni, ott volt még a kamionjuk is és jött még 2 autójuk is, rajta Basso bringájával. Ugyanebben a parkolóban ott állt még a Katyusa is mindenével. Közben mosták a bringákat és néhányat jól meg is néztünk, megemelhettük őket. Aztán pár száz méterrel arrébb a másik parkolóban ott állt a Netapp is. Amikor már kezdett sötétedni tovább mentünk a kemping felé, közben láttuk a Garmin, a BMC és a Lotto buszát is. A kempingünk egy nagyon szuper hely volt, teljesen kulturált mosdó, wc, fürdő és még fűtött is. Azt leszámítva, hogy a sátrunk nem volt fűtött és pár fűcsomó is kényelmetlen volt, még egy folyó csobogott a közelben jó hangosan, de én tudtam aludni, csak hajnalban a hideg csapott meg. Reggel 7-kor keltünk, megreggeliztünk aztán összecsomagoltuk a sátrakat és mentünk Caldesbe megnézni a rajtot és versenyzőket is látni a stáb után. A szomszéd városban már lezárták az utat, mert jött a mezőny előtt menő karaván akik szórják az ajándékot és zenélnek meg banánt osztanak. Mi innen át tekertünk Caldesbe ahová csak lejtett az út, de szembe szél volt. A Caldes előtti városban láttuk a csapatbuszok parkolóját, ide le is hívtak minket, hogy ne a főúton bringázzunk hanem a parkolón keresztül menjünk át a bicikli útra, nem mentünk át, inkább megálltunk fotózni az embereket, láttuk Basso-t, Rodriguez-t, Hesjedal-t és még egy csomó más versenyzőt. Miután már mindent lefotóztunk mentünk tovább Caldesbe ahol beszereztünk néhány cuccot, Giro csomagot, EstaThe-t és még még hamburgert is sütöttünk a Liquigas stábjával, kaptunk tőlük Liquigas-os kukta sapkát és kötényt a főzéshez. A rajt után visszamentünk a kocsihoz és elindultunk a Stelvio-hoz, Bormio-ba. Út közben át mentünk két hegyen is, az első a Tonale volt amin először ment át a mezőny aznap, de nekünk volt egy órányi hátrányunk úgyhogy simán elengedtek minket. A Tonale után egy legendás hegyen mentünk át, a Gavia-n. Itt festőinél szebb tájakat láttunk és az utak megint egysávosak voltak, de ezt még megcsavarták azzal, hogy lehagyták a szalagkorlátot. Egyszer megálltunk fényképezni amikor már elfogyott a növényzet és még nem volt hó. Felérve már bőven volt hó, itt bementünk a tetőn lévő kocsmába megnézni hol járnak a versenyzők, találkoztunk néhány Rabobank-os emberrel is, autóval, mikrobusszal. Lefelé találkoztunk több bringással is. A hegy alja felé már kezdtek megsülni a fékek, de ez már nem először volt úgyhogy nem paráztunk. Bormio-ban felmentünk ameddig tudtunk, ez nem tartott sokáig, egy km után már le volt zárva az emelkedő úgyhogy átöltöztünk és bringára pattantunk. Én hülye módon neki ugrottam a hegynek, ezzel az volt a baj, hogy az első 3km alatt nem nagyon volt 10% alatt a meredekség és az is, hogy nem is melegítettem be. Az 5. km környékén már kezdtem bemelegedni és már felvettem a sebességet amivel mentem fölfelé. A 10km-es kapuig meg se álltam, itt elővettem egy müzliszeletet a táskámból, hogy kajáljak és mentem is tovább. Nem mentem sokat amikor megtörtént, hogy először megelőztek ezen a hegyen, 2 osztrák srác gyűrte egymást én meg beálltam mögéjük és a 7km-es kapuig mentem velük aztán egy tv-nél megálltam, hogy megnézzem mi van a versennyel, közben 150m-t elment a 2 srác. Egy pihisebb részen ami kicsit lankásabb volt jött az Astana autója amin sikerült felmenni az osztrákokra, így még 2km-t tudtam menni velük és ki is tartottam a 4km-es kapuig ahol már kezdett fogyni a levegő és 190-es pulzusnál úgy éreztem, hogy elalszok és másképp is kezdtem észrevenni, hogy kevés a levegő és, nem igazán fogott az agyam, próbáltam számolni a hajtűkanyarokat, de mindig elfelejtettem, hogy számolom őket és a 22. környékén nem is próbálkoztam tovább ezzel. A tető felé haladva kezdett egyre hűvösebb lenni, de nem volt vészes így kimelegedve. Ahogy egyre több lett a szurkoló úgy egyre több őrültet láttam. Volt ember aki csak tangában, volt aki Borat fürdőruhában és volt hippi is akit az olaszok bálványoztak. A tetőre nem tudtunk teljesen feltekerni, mert 300m-re a céltól lezárták az utat és nem engedtek fel, felérni 1ó 37' 40\" volt és 12.6-os átlagot mentem. Én lementem 700m-rel a cél elé, hogy ott legyek az igazán nagy szurkoló tömegben. Kb. 1 órát fagyoskodtunk mire jöttek végre a versenyzők. Nem mentek olyan gyorsan a versenyzők, nem csoda, nagyon elgyötört arcuk volt, szerintem nem mentek 20-szal se. Miután lement a versenyzők eleje elindultam lefelé, a nagyobb grupetok csak 7km gurulás után jöttek szembe. Láttam Cavendish-t is, a tv-ből látva én masszívabb embernek gondoltam, de ehhez képest eléggé sovány ember volt és nem kocsikkal húzatta magát hanem a 40 fő körüli csoportot ő vezette. Közben lefelé utolért John Gadret, azért jött lefelé, mert kb 10km-rel a cél előtt állt az autójuk amivel lementek. Nem ment annyira durván lefelé, simán tudtam menni lefelé, közben jól megnéztem őt, nagyon vékony lábai vannak, vádlija szint semmi, még nekem is vastagabbak. Miután kiállt előlem elkezdtem kicsit engedni a bringát, kihasználtam hogy nagyon jó az út, le van zárva és alig vannak rajta. Az utolsó 7km lefelé már gáz volt, mert a nézők akik felmentek lakókocsival azok feltartottak és csak hajtűkanyarban tudtam előzni őket belső ívről. Leérve még Attilát megvártuk, főztünk egy levest, megettük és indultunk haza este 8-kor. Átmentünk a Stelvio-n, mert nem akartunk kerülni. Fent még megálltunk fotózni, lekaptuk a legendás 48 hajtűkanyaros oldalt, mert amúgy nem arról ment fel a verseny, én még begyűjtöttem egy Baszk zászlót is emlékbe. Az éjszakai utazásnak nincs sok izgalma, nehezen lehet aludni és keveset úgyhogy szívás. Délelőtt 10 körül már hazaértünk. Délután megnéztem a záró időfutamot és mindenkinek bejött a számítása, Ryder Hesjedal megnyerte a Giro-t.


Üdv.: Gergő




Legutóbbi híreink
szponzoraink

© Gyömrő Kerékpáros SzakosztályOldaltérképKapcsolat

Grafika: Fellegi Gábor [alat]