Bakony maraton - 2013 - Gyömrő Kerékpáros Szakosztály

hírek

 

 

2013.05.23 - Bakony maraton

Eredményeink (kategória):
Fördős Kata: 1. (Gyerek verseny)
Fördős Gergő: 1. (U15 Fiú)
Habram István: 1. (U17 Férfi)
Gönczy Gergő 1. (U19 Férfi)
Kármán József: 1. (Master 3 Férfi)

Gyenes István: 4. (Master 2 Férfi)
Kocsi Sándor: 5. (Master 3 Férfi)
Fejes János: 16. (Master 1 Férfi)
Gönczy Dávid: 8. (Felnőtt férfi)

 

Gönczy Gergő beszámolója

Szombaton reggel 6:15-kor indultunk Gyömrőről Bakonybélbe a Bakony maratonra. Kicsit visszafogott voltam most a lelkesedéssel az éjszakai eső miatt és attól, hogy idén már középtávra megyek a 70 km-es távra és egy kemény eső utáni 5-6 órás sárdagasztás nem hiányzott volna. Az utazás nekem viszonylag gyorsan eltelt és kicsivel 9 előtt már ott voltunk. Befoglaltuk a parkolóhelyet és felvettük a nevezést, innentől már csak a készülődésre kellett koncentrálni.

A melegítést nem vittem túlzásba, inkább krémből kentünk sokat, mert egy maratonnál már bő 10 perccel a rajt előtt ott kell lenni a rajtnál, ha elfogadható helyről akarunk indulni. Idén léptem fel U19-be és középtávra is úgyhogy eredmény nélkül álltam a magyar kupában, ezért elmaradt a beszólítás részemről. Végül így is sikerült beállnom a 3. sorba, ami nem vészes annyira. A rajt előtti pillanatok kissé unalmasan és álmosan teltek a mezőnyben, ezt Bíró Ádám egy kis Ramstein-nel törte, ettől mindenki felébredt és feltüzelve várta rajtot. Pontban 10:15-kor elrajtoltunk, a tempó nem volt túl kemény az elején úgyhogy simán fel tudtam menni a boly elejére, amit egyébként a lányok húztak, akikben tombolt a versenyszellem már az elején. Az aszfaltos részeken még a lányok vezettek, majd amikor felkanyarodtunk terepre az első Kőris-hegy mászáshoz, akkor keményebb emberek kezdtek előre állni. Kb. 6-700 m alatt 6-an maradtunk elől. Innen még 5 km-t mentünk együtt, amikor egy ritmusváltástól szétszakadt ez a sor és ketten leszakadtunk, majd később még ketten leszakadtak még látótávolságban nekünk. Én nem akartam őket keményen üldözőbe venni, mert még volt 60 km, hogy utolérjük őket. A Kőris-hegyből volt még 3 km, amikor szétszakadt ez a sor és az utolsó 2 km-e aszfalt volt. A hegytetőre vezető utolsó 100 m egy elég sáros és köves emelkedő volt, de simán vettem. A hegytetőn volt a frissítő, itt elkaptam egy pohár vizet menetközben és már indultunk is lefelé. A lejtő egész technikás volt így a sárral együtt, vigyázni kellett nehogy esés legyen, mert jó pár helyen mélyen merültünk a sárban, az egyik ilyen részen az előttem menő srác el is esett. A lejtő után jött egy kis aszfaltos tekerés majd egy rövid szántóföldes átkötő szakasz a Cuha-völgy felé. A völgybe beérve jött egy kis ereszkedés szárazon, majd a felénél már jöttek a patak átkelések, összesen 10-szer gázoltunk át a Cuha-patakon. Szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert legutóbb, amikor a verseny előtt esett az eső, akkor 70cm-s vízállással is találkoztunk a gázlóknál, de most megúsztuk max 30cm-vel. Jól esett a patak átkelés, mert felfrissített, a baj csak az volt, hogy 1 óra után még nem volt olyan jó ez, mint lett volna 2,5 óra után. A patak után jött egy rövid, sík aszfaltos rész és utána mászás egy még nem túl kemény emelkedőn, aztán egy kis ereszkedés. A lejtő után megint egy kis aszfaltos lazulás, közben utolértük Kovács Tomit (Bikemag szerkesztő) és mentünk vele a következő frissítő zónáig, itt az eddigi VKE Nelson-os társammal megálltunk, ő a technikát tette rendbe én meg a kulacsomat töltöttem fel. A pihenő után újra megkezdtük a Kőris-hegy mászását, itt már sokkal nehezebben ment, mint elsőre, egyrészt, mert ez a nehezebb oldal, másrészt meg fáradtabbak is voltunk. Nekem már majdnem végem volt az utolsó km-en, amikor már nagyon meredten néztem az előttem menő kerekét, de jött egy 200 m körüli tolós rész, itt a sár miatt nem lehetett felmenni, meg se próbálta az előttem menő a mászást, ezért nekem is meg kellett állni úgyhogy vállamra kaptam a bicajt, ami ekkor már volt vagy 15 kg a sártól és neki indultam a mászásnak, nem volt egyszerű, épphogy nem görcsölt be a vádlim a tetejére. A hegytetőn megint frissítő zóna, ismét egy pohár víz és indulás lefelé. Aszfalton kezdtük a lejtőzést, az egyik kanyarban volt egy kis malőr, valahogy egy mikrobusz keveredett a lezárt útra és szembejött a szerpentinen épp csak sikerült elkerülnünk az ütközést, kb. 20 cm-re mentem el mellette. Közben a társam a nagy fékezésem után elment kissé úgyhogy ment az üldözés lefelé, pár km alatt utolértem és meg előztem, mert a murvás utakon jobbnak éreztem magam lefelé a hajtűkanyarokban. A lejtő aljába kb. 50 m különbséggel érkeztünk, ő keményet ment, hogy utolérjen én meg csak saját tempóval mentem, a következő emelkedő előtt kifejtettük egymásnak, hogy kezdünk fáradni és ne támadjuk inkább egymást. Az emelkedőhöz odaérve esély se lett volna támadásra, mert egy járhatatlan sáros mászás következett kb. 3 km-en keresztül. Ezt a 3 km-t leküzdve bokáig merülve a sárban jött egy kicsi lejtő, összeszedtünk jó sok sarat, nekem el is tömődött az első váltóm környékén úgyhogy nem akart rendesen működni, a lejtő után jött egy murvás mászás, ezt megkezdve nekem le esett a láncom és a társam elment, innentől még egy pár km-en keresztül üldöztem, de a vég előtt 30 perccel meghaltam, az üldözés kivett belőlem mindent, hiába ettem meg az utolsó zselémet is, az se akart már segíteni úgyhogy az utolsó 7 km már csak 140-150-es pulzussal ment. A végén a lejtőért még meg kellett küzdeni egy 20-25%-os emelkedővel, de innentől az utolsó 4 km már tényleg végig lejtett. Az utolsó lejtőn még sikerült utolérnem valakit, vele együtt begurultunk a célba.

Amikor áthaladtam a célvonalon, akkor mondták be, hogy U19 első hely, ennek örültem is, aztán a kocsihoz érve eldobáltam a cuccaim és ledőltem a földre pihenni.
A verseny végét leszámítva jól éreztem magam, talán kellett volna még pár hosszabb edzés, hogy a végét túléljem. De ennél hosszabb verseny idén már nem lesz úgyhogy a többivel reméljük, hogy nem lesz baj.

Üdv.: Gergő

 

Habram István beszámolója

Szombaton a Bakony Maratonra látogatott el csapatunk. A verseny elég messze volt, ezért korán kellett kelnünk, ami egy kisebb késéssel sikerült is. Előző nap volt egy nagy vihar, ami az ország nagy részét érintette, így a pályát is és Gyömrőt is eláztatta, persze ez nem volt akadálya a versenyzésnek.

A hosszú útnak a nagy részét végigaludtam, így nem tűnt olyan soknak, de azért jól esett végre kiszállni a kocsiból és sétálni kicsit. Kényelmesen volt időnk a rajtszám felvételre, evésre és a melegítésre. Gergőnek már középtávot kellett mennie, ezért ő előbb indult szóval én Dáviddal mentem gurulni egyet. Rövidtávon csak egy embert szólítottak be, engem. Bár már szólítottak be versenyen, de nem egyedül és így egy kicsit sztárolva éreztem magamat és még tolakodnom sem kellett a jó helyért hanem egyből enyém lett a legjobb hely. Amikor megszólalt a fire, beletapostam, és abszolút negyedik helyen álltam. Kikanyarogtunk a rajttól és kiértünk az útra, ahol egy kicsit lazának éreztem a tempót ezért beálltam vezetni. Ez is nagyon furcsa érzés volt mert még sosem vezettem monti versenyen és gondolkoztam is, hogy mi történhet, de inkább kiélveztem a helyzetet. Felkanyarodtunk az emelkedőre és az én tempómmal hatan elszakadtunk a mezőnytől. Amikor elkezdtem fáradni, beálltam az ötödik helyre és egy kicsit megpróbáltam pihenni, ami persze nem sikerült mert akik most kerültek előre azok még keményebb tempót mentek és csak nehézkesen tudtam rajtuk maradni. Kb. 2 km-t mentem velük amikor úgy éreztem én nem bírom ezt az iramot és egyre kezdtem leszakadni róluk, de nem egyedül, hanem egy Tatankás versenyzővel. Igyekeztük nem túl messzire elengedni őket, hogy még látótávolságra legyenek, de egyre távolodtak tőlünk, így az állás az volt, hogy ők négyen legelöl, mi ketten a nyomukban, a mezőny meg már jó messze mögöttünk. A felfelé még tartott és úgy éreztem én kicsit erősebb vagyok fölfelé mint ő ezért én egy kicsit többet vezettem, bár voltak támadásai, de nem jelentettek gondot. Jött a lejtő ahol ő ment előre és itt meg úgy éreztem, hogy ő a jobb, szóval egy kicsit megerőltettem magamat és alig fékezve gurultunk lefelé egyre gyorsabban és gyorsabban. Szóval a lefeléken egy kicsit ő húzott engem, a felfeléken egy kicsit én húztam őt és ez így nagyon jó volt. Ha egy kicsit elbambultam fölfelé akkor bejött elém és így felébresztett és ez ugyanígy fordítva. Egy szóval nagyon jó társat találtam a versenyre.
A pálya egyébként nem volt túl sáros, persze tele volt pocsolyákkal amiken át kellett menni és nem úsztuk meg, hogy sarasak legyünk, de még így is sokkal jobb volt mint amire számítottam. A hőmérséklet szerintem tökéletes volt, nem is fáztunk és nem is főtt be a fejünk verseny közben. A táj is nagyon szép volt szerintem, a hosszú emelkedőkön egy kicsit gyönyörködtem is benne.
Az egyik lejtőn keresztbe állt egy faszállító kamion amitől nem fértünk el és így vesztettünk néhány másodpercet. A pályának az utolsó egy kilométere volt a legjobb, ami egy egynyomos erdei út volt tele ugratókkal amiket ki is használtunk és elég sokat ugráltunk. Ezután következett a cél, ahol lesprintelt a Tatankás de nem is bántam mert ő végül is felnőtt volt és ezen nem múlt semmi. A célba beérkezve mondta a speaker, hogy első lettem, aminek nagyon megörültem, mert ez lett életem első maratongyőzelme! A rajt-cél területen még beszélgettem a „társammal”, aztán megvártam a többieket mert ugyebár még csak én voltam ott, ők még versenyeztek. Aztán szépen lassan mindenki megérkezett a célba. Levezetés után jöhettek a szokásos verseny utáni teendők: evés, fürdés, biciklitakarítás átöltözés.

Amikor már tényleg mindenki beért összeszámoltuk, és a gyömrői csapat összesen öt aranyat szerzett! Amíg vártunk az eredményhirdetésre, triál bemutatóval űzték el unalmunkat, és a speakernek is jó szövegei voltak meg a társaság is jó volt szóval nem volt olyan unalmas az a várakozás. Miután mindenki megkapta a kupáját beültünk a kocsiba és indulhattunk haza.




Legutóbbi híreink
szponzoraink

© Gyömrő Kerékpáros SzakosztályOldaltérképKapcsolat

Grafika: Fellegi Gábor [alat]