Bükk Maraton - 2013 - Gyömrő Kerékpáros Szakosztály

hírek

 

 

2013.08.17 - Bükk Maraton

 

Vasárnap a Top-Maraton sorozat III. fordulójára, a Bükk Maratonra látogatott el csapatunk igen szép számban. A verseny messze volt, úgyhogy Kókai Gabival 6:15-ös indulással vágtunk neki az útnak. A hosszú időt beszélgetéssel vertük el, így nem tűnt olyan hosszúnak ez az autózás. Út közben találkoztunk Gönczyékkel, így egymás mellé álltunk be a parkolóba.

Üdvözöltük egymást és beszélgetés közben elkezdtük kiszedni a bringákat a kocsiból, lehetett kezdeni enni-inni. Gergő fél órával előttünk indult a középtáv miatt, úgyhogy Dávid és én együtt melegítettünk. Már itt éreztem, hogy egész jól gurul alattam a bringa, könnyen tudok vele menni annak ellenére hogy már régen nem ültem a montimon. Visszaérve a rajt-cél területre egyből beszólítottak, az U17-es fiúk közül egyedül engem. Mikor megszólalt a Fire, nyomtam ahogy tudtam, mert erről a versenyről nagyon frissek voltak az emlékeim tavalyról, így emlékeztem rá, hogy nagyon rossz minőségű szűk aszfalt út lesz, ahol könnyű beszorulni. Jól is ment a helyezkedés egészen addig míg beálltam valami szerencsétlen mögé, aki minden kátyú előtt fékezett egy hatalmasat és így gyorsan hátrébb kerültünk. Mikor már Dávid is megelőzött, akkor már észbe kaptam és agresszívan helyezkedtem előrébb. Elkezdődtek az emelkedők, és a hatalmas boly elkezdett szétszakadni, amit ki is használtam, mert így már nyugodtan lehetett előzni, és szépen lassan felküzdöttem magamat az élbolyig ahol Dávid is volt. A verseny első 13 kilométere emelkedő volt, amit én nagyon díjazok, mert így el lehet szakadni mindenkitől aki csak zavarna a lefelékben. A hegy tetejére leszakítottam minden ellenfelemet akivel még meccseltem az elején és bár az élbolytól leszakadtunk így is elől voltunk és csak hárman a láthatáron: egy OKÉ-s mezes csávó, Dávid és én. A lejtők és a kanyarok jól mentek egészen gyorsan gurultunk, bár egy veszélyes kanyarban, ahol voltak mély autónyomok az OKÉ-s csávó behúzta a féket, mögötte jöttem én, még én is meg tudtam állni, de Dávid már sajnos elesett, innentől kezdve már csak ketten mentünk az emberrel de idővel én is leszakadtam róla egy emelkedőn. Így teljesen egyedül maradtam, sehol senki, és mivel a célig már csak kb. lejtő volt nyomtam ahogy csak tudtam, nem zavart senki sem. Aztán mikor visszaértem az aszfaltra ott vártak az emberek, tapsoltak, biztattak, így könnyű volt leküzdeni az utolsó akadályt, a hepe-hupás gödrökkel teli befutót. Mikor áthaladtam a célkapun, olyat mondott a speaker, amit még sohasem hallottam Top-Maratonon: első lettem! Ennek nagyon megörültem, ordítottam is egy jó nagyot és elégedetten vetődtem el a földön. Kb. egy perc múlva beért Dávid is, és ő is csatlakozott mellém a földön. Verseny után elmentünk zuhanyozni, megmostuk a bringákat és megettük a jól megérdemelt tésztánkat. Az eredményhirdetésig három órát kellett várni, úgyhogy megpróbáltuk eltölteni az időt azzal, hogy elmentünk a helyi tóhoz és ettünk-ittunk kicsit. Visszaérve a kocsikhoz úgy határoztunk hogy Judit nénivel helyet cserélek, így ő és Kókusz hazamehettek, csak az érintettek maradtak várakozni. A hátralévő időben Dávid és Nóri tollasozott, István bácsi zenét hallgatott, Gergő és én pedig a hűvösben beszélgettünk egy jót.
Elérkezett az eredményhirdetés, és egy kis táncbemutató után Gergő odament a speakerhez, hogy majd énekeljék el nekem a Boldog Szülinapot, mivel aznap volt a szülinapom. Mikor felálltam a dobogóra többen is elkezdték nekem énekelni, de ennek nem volt túl nagy intenzitása, úgyhogy Ádám, a speaker elénekelte nekem egyedül, ami átment valami himnusszá vagy nem tudom mivé, de a lényeg hogy nagyon vicces volt, végignevettem a dobogón állást, és ez nagyon jól esett, ez volt eddig a legszebb dobogós élményem, és jó szülinapi ajándék lett ez az első hely. A gyömrőiek közül még Gergő és Kármán Józsi lett első, mindhárman nagyon jó HIGH5 ajándék csomagot kaptunk.




Legutóbbi híreink
szponzoraink

© Gyömrő Kerékpáros SzakosztályOldaltérképKapcsolat

Grafika: Fellegi Gábor [alat]