Tour de Velencei tó - 2014 - Gyömrő Kerékpáros Szakosztály

hírek

 

 

2014.05.21 - Tour de Velencei tó

 

Mihály Tamás beszámolója

Reggel 7 után indultunk le Velencére Kodaj Ádámékkal, odaúton jót beszélgettünk és időben meg is érkeztünk. Most nem izgultam annyira, mint a korábbi időfutamomon, inkább kíváncsi voltam, hogy hogyan fogok majd teljesíteni ezen a hosszú mezőnyversenyen. Eddigi versenyeimen ezeknek a távoknak csak a töredékét tettem meg, ezt a versenyt szántam erőfelmérőnek a Balaton körre.

Az átöltözés és egyéb előkészületek lassabban mentek nekem, mint számoltam, úgyhogy kicsit kevesebb időm maradt a bemelegítésre. Viszont bejelentették, hogy a 10 órai start helyett 10.30-as indulás lesz, és a 130-as táv és az 55-ös táv mezőnye egyszerre fog elindulni. Ezzel még nyertem egy kis időt az alaposabb bemelegítésre, viszont Ádámmal aggódtunk a rajt miatt. Ennek oka, hogy a két mezőnyt összekeveredik majd és ez jelentősen megnehezíti Ádám dolgát, mert az elől helyezkedő, korosztályába tartozó fiatalok el tudnak lépni az élbollyal (és a nagy létszám miatt amúgy is nehézkes az előreállás). Elég komoly mezőny jött össze egyébként, a Cube Balaton és az Econix CoffeeRide Team is nagy erőkkel jelent meg!

Szerencsére lassú rajttal indultunk, és az éles rajt csak a 7-es úton történt meg. Nekem egész jól sikerült a helyezkedés, az első harmad végéről indultam, de Ádám valahol mögöttem volt (a bukásveszély miatt nem akartam nagyon nézelődni). A Velencei tó déli sarkáig felértem teljesen az élmezőnyre, még azon is elkezdtem gondolkodni, hogy akciózok egyet! ... Néhány másodpercnyi töprengés után elhessegettem ezt a gondolatot, olyan hosszú még a verseny! Ezt a döntésemet nem is bántam meg, mert Pákozd felé fordulva nagyon kellemetlen szembe-, illetve oldalszelünk volt, így lassan kezdtem visszacsúszni. Ez akkor változott meg, amikor körbeértünk a tavon és Nadap felé fordultunk. Elkezdődött egy hosszú, lankás emelkedő, ezen megint egészen előrejöttem, viszont a Nadap utáni domb olyan meredek volt, hogy az élmezőny szétszakadt és az eleje elhúzott. A domb után nagyon meghúztam a lejtőn, és a végére fel is értem egy kisebb csoporthoz. Picit pihentem hátul, közben észrevettem, hogy nincs semmi összhang a csoportban (mindenki más csapatból volt), az élen egyvalaki hosszasan vezetett és láthatólag csökkent a tempó. Gondoltam, megpróbálom összerázni a társaságot, úgyhogy előrementem és kezdeményeztem, hogy csináljunk váltott vezetést, ne fogjanak meg minket az utánunk jövő bolyok, dolgozzunk össze, stb. Volt foganatja a dolognak, úgyhogy kialakítottunk egy igazságosan elosztott váltott vezetési módot és az elején pici zökkenőkkel ugyan, de rá is álltunk erre. Innentől már jó tempóban haladtunk városról városra, egy-egy embert utólértünk, egy-egy leszakadt tőlünk is. Próbáltunk azért figyelni arra, hogy ne csökkenjen le nagyon a létszámunk, mert akkor nem tudunk a vezetés után regenerálódni. Így aztán négynél kevesebbre nem olvadt le a csoport tagjainak száma soha! Inkább picit visszavettünk a tempóból... Ez már azonban 100 km környékén történt, és még ez a tempó is elég volt ahhoz, hogy utólérjünk más leszakadókat. Őket is beolvasztottuk a csapatba, így 7-en voltunk újra. Az utolsó komolyabb emelkedőn egy ember még leszakadt, 6-an értünk be már csak Velencére. Az utolsó két km-en rám esett a vezetés, és már nem akaródzott átvenni senkinek sem. Így hát elég rossz pozícióból fordultam rá a kb. 1 km-es célegyenesnek. (Korábban még a négyesünkkel megbeszéltünk, hogy végig kitartunk, aztán sprintben eldől majd, hogy ki a jobb - ezt tartottuk is mindannyian!). Az utolsóként bevont bringások hirtelen hosszú sprintet indítottak, én pedig megpróbáltam ragadni rájuk és fokozni a tempómat. Úgy éreztem, hogy túl hosszú lesz nekik, ez részben be is jött, kettőből az egyiket még meg tudtam előzni a célig.

A végeredmény: abszolútban 41. lettem 130-ból, korcsoportomban 29. lettem 81-ből! 33,5 km/h lett az átlagom a 130 km-en, 900 méter szintemelkedés mellett. A kis ideiglenes csapatunkkal kb. a 40. km-től végigmentünk váltott vezetésben úgy, hogy ránk már nem jött fel senki, sőt, mi kebeleztük be az előttünk hajtókat. Úgy érzem, hogy kezdőként egy taktikus és szép versenyzéssel tudtam meglepni magamat, jobb lett az eredményem, mint amire számítottam!




Legutóbbi híreink
szponzoraink

© Gyömrő Kerékpáros SzakosztályOldaltérképKapcsolat

Grafika: Fellegi Gábor [alat]